2012. március 22., csütörtök













A nemes tojók hormonális viselkedése


Szemelvények a Land Of Vos fórum archívumából



Előszóként szeretném elmondani, hogy ugyan nincsen nemes papagáj tojóm, mert féltem az időnkénti agresszívnek tűnő és kiszámíthatatlan viselkedésüktől, de mégis mindig nagyon izgatott, hogy miért is ilyenek ezek a gyönyörű piros madarak. Nagyon sokfelé olvastam már a nemesekről, de igazán ez a poszt fogott meg, úgy érzem logikus és természetes magyarázatot ad a viselkedésükre. Nemes tojóm ugyan valószínűleg sosem lesz (bár soha ne mondd, hogy soha) a két hímem együtt él békében, mégis arra gondoltam, hátha ennek a fordításnak a nyomán azok is megértik madaruk természetét, a miérteket, akik tojót tartanak és néha értetlenül állnak a viselkedése előtt.  Ajánlom tehát ezt a kis cikket azoknak a hobbista madártartóknak, akik nemes tojó tulajdonosok!/A fordító megjegyzése/
A vadonban a tojók már nagyon fiatal korukban elkezdik védeni a fészkelő helyeket vagy lehetséges fészkelő helyeket.
A fészkelő helyek megtalálása nagy jutalom, hiszen nehéz ilyet találni. A fészkek fák és pálmák üregeiben vannak. A fészek bejáratát nem ők készítik, különösen nem fákon, a nemes tojók nem harkályok. Kihasználják, hogy más állatok lyukat kezdtek a fa törzsén, ahol esetleg letört a fa ága vagy megsérült, lágyabb vagy szuvas a fa belseje.
A fészek kereséséhez állandóan ellenőrzi a körülötte lévő sötétebb helyeket. Olyan helyeket keresnek, ahol kevés a fény: lyukakat a kéreg alatt, ágak helyét a fákon, a lakásban olyan helyet, ahol a párnák össze vannak halmozva,  íróasztal melletti sötétebb részek, szennyestartó kosár, polcok, fiókok belseje. Ha a tojó talál egy fészeknek megfelelő helyet, akkor elkezdi kibővíteni, tépi a csőrével a fa belsejét, kikaparja a lábával és kihordja azt. Alagutat fúr a párja segítségével a pálmafába vagy a puha fába, sok  láb hosszan …………….. hatalmas munka egy ilyen kicsi papagájnak!  Ha szerencsés, akkor a Természet vagy egy másik élőlény segít neki. Ha elég mélyre fúrt le, akkor alul az üreget kiszélesíti és egy kis kamrát csinál. Az üreg aljáról leszedett anyagot összerágja, ez olyan lesz, mint egy puha ágynemű a tojásoknak. Kotorászik a sötétben lenn, kaparja, rágja a belsejét, készíti a fészkét.
Nagyon erős az ösztöne, hogy rágjon és rengeteg az energiája, hogy haladjon – de ez a legfontosabb a fészket készítő tojónak! Mivel fészeknek való helyeket nehéz találni, nehéz megtartani is ….. más madarakat, a kakadukat és a többi nemes papagájt is nagyon érdeklik ezek.
Nagyon sok munkája van a fészekben, rengeteg erőfeszítéssel készítette és nem könnyű találni egy másikat……..ezért ott marad a fészekben és védelmezi azt!
Ez idő alatt a párja(i), (a nemes tojóknak több hím is udvarol egyszerre) segítenek valamelyest és etetik, ezért szinte soha nem kell elhagynia a fészkét.
Amíg a tojások/fiókák megérkeznek ő a bejáratnál ül, megmutatja gyönyörű, izzó vörös arcát, a fej és nyak tollait, jelzi, hogy itt fészek van:” Hééé, nemes hímek,  ide!!!! -  „Nemes tojók!! Ez az üreg már foglalt!!!!”
Nemcsak a többi tojótól kell védenie a fészkét, hanem a ragadozóktól is. A fán lakó  óriás patkány, melynek súlya 1 kg is lehet, a gyíkok (pl. varánusz) és a kígyók veszélyesek a tojóra, a fiókákra és a tojásokra is. A Salamon szigeteken és a környékén boák élnek, akik a farkuknál fogva kapaszkodnak a fákon. Szintén ott él a barna fa kígyó (Brown Tree Snake), ami oly hatékony ragadozója a madaraknak, hogy már majdnem teljesen kipusztította az őshonos, vadon élő Guam populációt.( A barna fa kígyó viszont nem őshonos, az ember hurcolta be.) A bölcs madárnak nagyon ébernek kell lenni, nem habozik megvédeni a fészket, a tojásokat, a fiókákat és saját magát.
A nemes tojó a fészekben szinte láthatatlan, annak ellenére, hogy napfényben ragyogó színei vannak.  Vörös és kék tollai, fekete csőre szinte eltűnik a sötétben. E.B. Cravens azt írja: a tojók szinte transz-szerű állapotban vannak, amíg a fészekben ülnek. A szemeik nyitva vannak, de teljesen mozdulatlanok, mintha várnának valamire (valószínűleg ez a transz-szerű állapot segít nekik elviselni a fészekben töltött hosszú időt). De ha valami mozog, ami nem úgy néz ki, mint  a hím vagy a fióka, akkor azonnal támad……….. a harapás nagyon gyors és dühödt, akiket már csípett meg nemes tojó, az jól tudja milyen ez, mint a terrier harapása, fogja, harapja és rázza ütemesen. Olyan ez, mintha a vad ösztönei arra bíztatnák: „ÖLD MEG A KÍGYÓT! RÁZD! ÖLD! NE HAGYD, HOGY ELMENJEN!”
Az ösztönök jelzik a madár testének, hogy mikor viselkedjen így: ha hormonálisan kezd viselkedni utána fészket épít, tojást rak, fiókát nevel, ezeknek az ösztönöknek külső jelei is vannak és a gazdájának minél többet meg kell tudni erről, hogy felismerje ezt az állapotot. Ezeknek az ösztönöknek egy része belülről fakad, a másik részét a külső hatások (főképpen a fény) okozzák.
Van egy elmélet, mely szerint a nemes tojók és más üregben élő madarak hormonális viselkedését erősíti ha a szemek egyre kevesebb és kevesebb fényt kapnak. Beindulnak a hormonok, a testük azonnal válaszol, készülnek a tojás rakásra és a költésre. Különösen ha a kaltijuk kicsi vagy még esetleg hosszúkás is, akkor ez már szinte egy kész fészek a tojó számára, amit védelmezhet. Vannak, akik ilyenkor azonnal nagyobb kalitba, röpdébe teszik a madarat, ha az előtte lévő túl kicsi volt. Félhomály/sötét/kis hely: ezek erősíthetik a hormonális viselkedést.
A tojók kb. 18 hónapos koruk körül kerülnek serdülőkorba, de természetesen ez, akárcsak az embereknél, egyedfüggő. Van olyan tojó, aki 18 hónapos kora táján már tojást rak, nem gyakori, de már előfordult. A vadon élő tojókkal ez nem fordulhat elő, ott más tényezők is közbe szólnak, amelyek korlátozzák őket: a rendelkezésre álló fészeküreg, az élelemforrások, a ragadozók és a stressz, de azoknál a madaraknál akik környezete nyugalmas, jól gondozottak, ez előfordulhat.
Akárcsak az embergyerekeknél, ez a fiatal nemesek gazdái számára is „embert próbáló” idő! Zavarodott viselkedés és hozzá testi változások………….
Az egyik pillanatban egy tökéletes, kedves madár, a másik pillanatban büszkén kihúzza magát és úgy lépdel, sikít, morog, a szemei villognak sőt harap is! Aztán kezdi elölről, látszólag minden ok nélkül!  (Azok, akik már neveltek kamasz gyereket ismerik jól ezeket a helyzeteket!) És ez 18 hónapos korától az első tojás megtojásáig tart. De ahogyan a madár egyre érettebb, a teste lenyugszik, megszokja ezt az új életszakaszt, megszűnik a hormonális túlfeszültség, a viselkedése egyre kiszámíthatóbb és egyenletesebb.
A nemes tojók rágási igénye: Azok a nemes tojók, akik nem elégíthetik ki fokozott rágási igényüket később a saját tollaikat és körmüket kezdik rágni. Azt írják általában róluk, hogy a rágási igényük nem nagy, a bútorok és a lakás egyéb dolgai biztonságban vannak tőlük.  Ez azt a benyomást kelti mindenkiben, hogy tényleg nem rágnak a nemesek. Lehet, hogy nem rágja szét a bútorokat, mint a kakaduk és az arák, de rágni rág – főleg a tojók.
Amikor a tojóm kb. 18 hónapos volt üldögélt a kezemen (szeret ülni a kezemen, a lába lóg lefelé), de ez most valahogyan más volt. Ült az ujjaimon és elkezdte rágni a saját körmeit. Nem tollászkodott (ismerem, mikor tollászkodás közben a körmét is rágja) hanem kétségbeesetten rágta a körmeit. Azonnal eszembe jutott, amit a körömrágásról olvastam. A tojó csak rágta, rágta egyre durvábban a körmeit. A hímem odanyújtott egy vékony, puhafa pálcát a kezembe, én óvatosan, szelíden  betoltam a botot a tojó csőre és a körme közé. Lassan elkezdte rágni a körmei helyett a botot. Mikor szálkásította az egészet, vett egy újabbat, majd még egyet……. Több botot is szétrágott, mire elégedetten felnézett, aztán abbahagyta és boldog volt! Ez volt a serdülőkor kezdete! Játékok és rágható anyagok a hormonális nemes számára nem egyenlőek a hagyományos papagáj játékokkal! A hagyományos játékok célja a szórakoztatás és a mentális stimuláció. A hormonos nemes tojó számára olyan játékok (rágható anyagok) kellenek, amiket rombolva tud rágni, tépni, szétszedni. A hagyományos játék leng, mozog, kihívás a madár számára. A hormonális tojó játéka legyen könnyű, hogy megtudja tartani a lábával és mozdulatlan, hogy ő közben tépkedhesse, mert a pálmafa vagy fa törzs sem mozdul arrébb, míg ő a fészket kaparja belül..Így jól meg tudja fogni és rágni.
A hormonos tojó számára legjobb rágnivalók: nyár, fűz, juhar, mogyoró, szőlő, kőris, éger fából készült botok kéreggel együtt, melyek karcsú, vékony ostya vagy téglalap alakúak, jó a fűzfa gyűrű, a szőlő gyűrű (de mindig győződj meg róla, hogy nincs permetezve), tobozok, tömörített papírgyűrűk. Néha állatfelszerelési boltok rágcsáló osztályán is lehet ilyeneket kapni. Kézműves üzletekben is körül lehet nézni, de mindig meg kell győződni róla, hogy a játék nincs semmivel sem kezelve. Legyetek nagyon óvatosak a náddal, mert azt szövés előtt gyakran kezelik rovarírtóval.
A játékot a kalit oldalára vagy a sarokba akasszuk, közel egy kényelmes ülőrúdhoz, hogy jól meg tudja fogni a lábával és a csőrével. Jó ötlet, hogy ha kinn van,  kínáljunk fel neki különféle dolgokat ezekből rágni. Nálam a kalit tetején van egy csukló vastagságú nyárfa, melyet a tojó szeret rágni, különösen, ha kicsit megpermetezem vízzel.
Az a véleményem, hogy meg kell tanítani rágni azokat a tojókat, akik maguktól nem teszik. Fogd az ágat a kezedbe és tartsd oda a csőréhez, bátorítva, hogy kezdje rágni. Segíthet, ha a kéregből egy kisebb részt előre lehúzunk, hogy megízlelhesse a madár. Néha többször kell próbálkozni, hogy rájöjjön, ez rágnivaló neki. Türelmesnek kell lenned. Ha először nem érdekli, próbáld meg később is …. Lehet, hogy több kedve lesz hozzá. Amint megérti, mire is való ez a játék, azonnal tegyél egy ilyet a kalitba is. Ha pedig azt látod, hogy a tollait rágja akkor is ha kinn van a kalitból veled, akkor próbálkozz azzal, amivel én tettem, óvatosan, finoman a tolla és a csőre közé tenni a rágnivaló botot és dícsérgetni, ha elkezdi rágni azt.
Hormonális időben nem akar kijönni a kalitjából: Sok nemes tojó viselkedik úgy, hogy az „ő háza az ő vára”. Ennek oka valószínűleg ösztönös, hogy megvédje a fészket a ragadozók és más madarak ellen. Rá kell vezetni, hogy számára egészségesebb, ha többet van kinn a kalitból. Több lehetőség is van arra, hogy kihozzuk a kalitból, de a legegyszerűbb ha ő maga is ki akar jönni. Néha, amikor a tojóm hormonos, elmondjuk neki, hogy megyünk játszani a nappaliba, ott a játszófájuk, elmegyünk oda és hívjuk vagy a játékokat csörgetjük, hogy ő is hallja  a hangjukat. Aztán vissza- megyünk a kalithoz és ő általában már táncol egyik lábáról a másikra, mert ki akar jönni. Néha ugyanezt csináljuk, de nyitva hagyjuk a kalit ajtaját és fél perc múlva megyünk érte, már a kalit tetején vár minket táncolva.
Csípés: A tojónk szeret minket és nagyon ragaszkodó, de jaj nekünk, ha a kezünket akkor tesszük be a kalitba, ha ő is benn van. Ez valószínűleg ismét a fészekvédő ösztöne. Nem tolerálja, ha körülötte nyúlkálunk, talán a vizét hagyja csak gyorsan kicserélni. Ha azonban kinn van a kalitból, bármit megtehetek: játékokat cserélek, takarítok, ennivalót teszek be, ülőrudat cserélek. Ha  a kalit tetején van akkor is megtehetem ezeket, csak akkor nem, ha BENN van a kalitban.
Kiabálás/hívás: Amikor a tojóm hormonális, akkor kiabál, ha  a férjem, aki az ő kedvence, elhagyja a szobát. A férjem gyakran visszakiabál neki:”Minden rendben, rögtön visszajövök!”  Ilyenkor általában még egyet kiállt, majd türelmesen megvárja, míg visszatér. Akkor is hívja időről időre mikor dolgozni van, munkába indulás után közvetlen kiabál neki pár percig. Akkor én válaszolok neki és ettől megnyugszik, mivel a férjem ilyenkor valóban elmegy otthonról. A kiabálás és a  kiabálás között is van különbség. Ha „kiállt-szünet-kiállt” akkor ez általában hormonos időszak. Ha azonban egyfolytában kiabál, akkor ez azt jelenti, hogy valamiért nem érzi biztonságban magát. Olyankor fordulhat ez elő, ha  a kalit közelében más papagájok is vannak. Ilyenkor meg lehet próbálni a kalitot valahová máshová helyezni.
Durva harapás: Ez többnyire hormonális harapás. Akkor fordul elő, mikor a tojó mozdulatlanul ül, a transz-szerű állapotban, üveges szemekkel, látszólag érzékeli, hogy a közelében vagy, lát téged, mégis ha nagyon közel nyúlsz hirtelen megrázkódik, mintha akkor ébredne fel és azonnal kegyetlenül lecsap a kezedre. Próbáld megfigyelni a tojódat ilyenkor, hogyan veheted észre, hogy transz-állapotban
van?! Figyeld a szemét, nagy és sötét, dermedten bámul vele, esetleg a szárnyait kissé lebegteti, próbáld észrevenni a jeleket, hogy ha a közelébe nyúlsz harapni fog.
Ő ilyenkor ideges, megijed a hirtelen hangoktól, a hirtelen és gyors mozdulatoktól, főleg a teste és a feje közelében. Amikor a tojónk hormonos tudatosabban mozgunk körülötte, lassabban és óvatosabban. Megpróbálunk megbizonyosodni róla, hogy lát és hall minket, a mozgó kezünket és nem feltételezzük, hogy érzékel minket arra alapozva, hogy felénk fordítja a tekintetét. Csendesen és finoman beszélünk vele, nem hangosan és lelkesen, hanem békésen, nyugodtan és szelíden. Amikor így mozgunk, ahogyan leírtam a tojóm néha kitámad vagy odacsap (általában a gyűrűmet éri el) mert úgy tűnik több időre van szüksége, hogy felismerjen minket, a barátait, ilyenkor védekezésképpen ritkán csíp meg minket… talán csak odanyomja a csőrét   vagy csak egyet koppint a csőrével a kezünkre. A szándéka az, hogy megvédje magát ösztönösen de valami visszahúzta a csípési szándéktól őt. Néha megállja, hogy megcsípjen minket, de VALAMIT KELL HARAPNIA, ilyenkor gyorsan adok a csőrébe valami rágható játékot és azt azonnal elkezdi rágni. Egy pár rágható játékot tartani a kisasztalon vagy valahol a kezed ügyében nagyon hasznos dolog, ha  a tojó kinn van.
Gyakorlatok: Ha lehet, próbáld rávenni őt néhány szárnycsapkodós gyakorlatra. Ez fizikálisan fitten tartja őt és segít az energiáját lekötni. Ez talán sok munka, de nem igazán az, mert lassan napi rutinná válik, ha rájössz, hogyan kell csinálni.
Türelmesnek kell lenned vele, míg megtanulja, mik a rágható játékok és rágja is azokat. Még több türelemre lesz szükséged, míg megtanulod a testbeszédét és azt, hogyan kerüld ki a csípéseket.
Reméljük, a fenti információk segítenek valamelyest.

Forrás: Land Of Vos
             PDR – Female hormonal behavior
Fordította: Hunyadi Katalin

Az inspirált ennek a fordításnak az elkészítéséhez, hogy  ismerőseim, akik nemes tojót tartanak sokszor panaszkodtak a tojók durva és kiszámíthatatlan viselkedésére. Azt hiszem, ez a pár oldal hozzásegítheti őket, hogy kezelni tudják ezt, azokban az időkben pedig, mikor a tojó nincs párzási időben ugyan olyan kedves és barátságos, mint a hímek. A transz-szerű állapot egyébként a hímeknél is tapasztalható. Egyik évben az idősebb nemes hímem beköltözött egy macskajurtába, amiben egyébként a madaraim játszani szoktak. El is kezdte védeni, annak rendje és módja szerint, sőt amikor esteledett, már félhomály volt, ugyanolyan transz-szerű állapotban ült benn és bizony párszor az is előfordult, hogy ha benyúltam érte, hogy eltegyem a kalitjába aludni, hirtelen megrázkódott és szinte azonnal csapott is a kezem felé. A jurta azonnal kidobásra került, de a párzási időben én is hasonló módon nyúlok be a kalitba, ha valamit cserélni kell, mert látom a szemén, hogy egy másik dimenzióban van, nem érzékeli hogy ott vagyok.
Úgy gondolom, ha valaki a fenti tanácsokat helyesen alkalmazza nemcsak megkönnyíti az együttélést a tojóval, hanem a kapcsolatuk is sokkal szeretetteljesebb lesz, mintha egyszerűen nem engednék ki a kalitból a tojót, mert csíp. (Sajnos, nagyon sok helyen fajul el idáig a dolog vagy egyszerűen eladják, mondván, hogy túlságosan vad.)
Ezeket a madarakat mi fogadtuk be a házunkba, nem ők kérték, hogy velünk élhessenek, én úgy gondolom, hogy ezért kötelességünk megfelelő módon tartani őket, nem csak szép piros szobadíszként./A fordító megejgyzése/




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése